10 perc múlva már haza is értünk Kissy-vel. Ledobtam a táskám és örültem, hogy mára nem kaptunk házit. Adtam egy kis kaját az én édes kutyusomnak majd bementem a nappaliba TV-t nézni. Az első adón egy farkasos dokumentumfilm volt. Tovább mentem, de nem volt túl sok a választék így inkább megnéztem azt a dokumentumfilmet. A felén elaludtam a nappali kanapéján és arra ébredtem fel, hogy kattan a bejárati ajtó zára. Felkaptam a fejem és oda néztem. Áhh csak Layla és Tina! Visszafeküdtem és becsuktam a szemem, de a nővérem felébresztett. - Emma! Nem zavar hogy 8 óra?- kérdezte idegesen.
- Tessék?- kaptam fel megint a fejem majdnem fejbe kólintva a nővérem. - Képzeld már ennyi az idő! Nincs leckéd?- kérdezte türelmetlenül. Látszott rajta hogy valami nagyon aggasztja, de nem a megfelelő idő kérdezősködni így válaszoltam. - Nem mára nem kaptunk! És tanulni se kell!- tettem hozzá gyorsan majd felkeltem és a szobámba szaladtam mielőtt bármit is kérdezhetett volna. Bezártam a szobám ajtaját és felhívtam Sarah-t a mobilján. 2 csörrent és felvette. - Háló?- kérdezte az ismerős hang. - Szia Sarah! Emma vagyok!- mondtam és leültem az ágyam szélére. - Helló! Miért hívtál? Valami baj van?- kérdezte ő is úgy, mint Layla. Megforgattam a szemem és már válaszoltam is a buta kérdésre. - Nem nincs semmi baj! Csak akartam már valakivel dumcsizni!- vallottam be és lefeküdtem az ágyamra. Sokkal kényelmesebb volt. - Ohh értem! Hát bocs, de nem én vagyok a legalkalmasabb személy erre, de ki vele!- sietettet izgatottan mire én mindenfélét mondtam neki ami a lelkemet nyomta. Az Árvaházról és egyéb dolgokról. Aztán a háttérből egy nőt hallottam aki Sarah nevét kiabálta. - Bocs le kell tennem az anyám majd holnap talizunk! Szia!- köszönt el én pedig mikor el akartam tőle köszönni már letette. A telefonomat beraktam az éjjeliszekrényemre majd kaparást hallottam az ajtó felöl. Kinyitottam és Kissy rontott be hozzám. Megcsóváltam a fejem majd lefeküdtem. Nem bírtam aludni és vonyítást hallottam nem messze innen. Ez eszembe jutatta a farkasos dokumentumfilmet. Aztán ugatás hallottam, de ezt már egész közelről. Ki mentem a mosdóba és észrevettem, hogy a hold most éppen gyönyörűen világít és kerek. Szinte hívogatott. Magamon kívül voltam mikor elindultam. Csak mentem a hold felé. Hangtalanul, mint egy szellem mentem le a lépcsőn és ki az utcára. Mikor magamhoz tértem egy tisztáson találtam magam ahol még két farkas is volt. De nem a megszokott farkasok. Az átlagnál másfél szer nagyobbak és engem bámultak. Mindketten szürkék voltak és a szemeik olyanok, mint a suliban látott lányé és fiúé. Közöttük hirtelen egy kisebb pont keletkezett. Olyan volt, mint a Hold csak kisebben. Aztán egyre nagyobb lett és felém közelesett. Már a két farkas is felállt és a mini Holdra és rám pillantottak oda-vissza. Egyre közelebb és közelebb ért a fény hozzám. Aztán újra kis fénypont lett belőle és egy surranással a testembe jobban mondva a szívembe "költözött". A másik kettő vonyításba tört ki és meghajoltak előttem majd én behunytam a szemem. Álmos voltam vagy csak ez az út merített ki? Nem tudom! Csak azt, hogy elaludtam.
2009. július 30., csütörtök
3. rész- Suli+1 barát
Álmosan keltem fel de azért próbáltam nem úgy kinézni. Lezuhanyoztam majd felöltöztem. Egy jó meleg pulcsit vettem fel a vékony pólómra. Aztán egy farmer nadrág és kész is voltam. Tinát és Layla-t nem láttam. Mikor leértem a földszintre a hűtőszekrényen egy kis cetlit láttam. Jó reggelt Emma! Mikor ezt az üzenetet olvasod mi már nem vagyunk otthon Tinával. Dolgozni mentem Port angeles-be. Kissy el fog kísérnbi a suliba és visszais! Ne is merj ellenkezni! Ölel: Layla Nyaldos: Tina
Elnevettem magamat majd kidobtam a szemétbe a papírt. Meg reggeliztem és elindultam a suliba ami nem volt messze. Kissy ott loholt mellettem mint egy pincsi kutya. Nem volt az de ez volt a legmegfelelőbb szó rá. Mikor a suliba értem ő lecövekelt az ajtó elé. Ahogy beértem az osztályba mindenki rám szegezte a szemét. Lesütöttem a szemem és leültem egy helyre. Csak az nem volt foglalt. Mellettem egy hosszú barna hajú lány volt. Rám nézett majd elmosolyodott. Hirtelen két osztálytársam lépett be a terembe. Elég rurcsák voltak. Egy fiú és egy lány. Senkire se néztek csak leültek a legutolsó padba. Bejött az irodalom tanár és el kezdődött az óra. Egy tanárnő volt azirodalom tanár. Naná hogy ő is rám szegezte a tekintetét. Tudtam hogy most mi következik.
- Gyerekek, új osztálytársatok van! Gyere ki légyszíves!- mondta én meg mit csináltam volna ki mentem. Az első megaláztatás mondtam magamban és a tanárnőhöz léptem.
- Kérlek mutatkozz be nekünk!- mondta és oda tólt a többiek felé hogy engem lássanak. Mély levegőt vettem majd megszólaltam.
- Emma Taylor vagyok!- mondtam és nehéz volt elkerülni a szemkontaktust a hátul ülőktől. Olyan gyönyörűek voltak a szemeik hogy nem tudtam megszabadulni tőlük. Csak akkor mikor mindenki - kivéve ők - köszöntek nekem.
- Helló Emma!- mondták unottan. Én sem mondtam volna másképp de azért kicsit rosszul esett. vissza ültem a helyemre és vártam hogy vége legyen az órának. Végig hallgattam a tanárnő uncsibeszédét majd mikor kicsöngettek mindenki tolongott kifelé az ebédlőbe. Egyedül ültem egy asztalnál mire oda jött hozzám az a lány aki az óra előtt rám mosolygott.
- Szia! Leülhetek?- kérdezte udavriasan. Ő volt az első aki megszólított.
- Helló! Persze csak nyugodtan.- válaszoltam. Úgy vettem észre hogy ő is egyedül van. Ettünk aztán még ott maradtunk hisz a szünet fél órás volt. Ő törte meg a csendet.
- Egyébként Sarah vagyok! Sarah Witney.- mutatkozott be. A következő negyed órában beszélgettünk minden féléről majd elmentünk Spanyol órára. Minden szünetben mesélt valamit mikor én hirtelen megkérdeztem.
- Kik azok akik ott hátul ülnek?- ahogy láttam meglepődött a kérdésre de belekezdett.
- A fiú Tom, a lány pedig Sandra. Nem tudunk sokat róluk mert nem beszédesek. Most komolyan mintha farkasok lennének és van egy falkájuk ami csak az övéké!- mondta majd megfordult hogy megglesse most mit csinálnak-Egybként nem járnak vagy ilyesmi csak együtt vannak.
- Értem!- mondtam majd az utolsó óra után kimentem. Kissy még mindig ott vol és várt engem. Sarah követet és meglepődve kérdezte.
- A tiéd?
- Igen a neve Kissy az én kis harcosom!- mondom mosolyogva és megsimogattam. Elköszöntem Sarah-tól mert ő kocsival volt majd hazafelé vettem az irány Kissy-vel.
Elnevettem magamat majd kidobtam a szemétbe a papírt. Meg reggeliztem és elindultam a suliba ami nem volt messze. Kissy ott loholt mellettem mint egy pincsi kutya. Nem volt az de ez volt a legmegfelelőbb szó rá. Mikor a suliba értem ő lecövekelt az ajtó elé. Ahogy beértem az osztályba mindenki rám szegezte a szemét. Lesütöttem a szemem és leültem egy helyre. Csak az nem volt foglalt. Mellettem egy hosszú barna hajú lány volt. Rám nézett majd elmosolyodott. Hirtelen két osztálytársam lépett be a terembe. Elég rurcsák voltak. Egy fiú és egy lány. Senkire se néztek csak leültek a legutolsó padba. Bejött az irodalom tanár és el kezdődött az óra. Egy tanárnő volt azirodalom tanár. Naná hogy ő is rám szegezte a tekintetét. Tudtam hogy most mi következik.
- Gyerekek, új osztálytársatok van! Gyere ki légyszíves!- mondta én meg mit csináltam volna ki mentem. Az első megaláztatás mondtam magamban és a tanárnőhöz léptem.
- Kérlek mutatkozz be nekünk!- mondta és oda tólt a többiek felé hogy engem lássanak. Mély levegőt vettem majd megszólaltam.
- Emma Taylor vagyok!- mondtam és nehéz volt elkerülni a szemkontaktust a hátul ülőktől. Olyan gyönyörűek voltak a szemeik hogy nem tudtam megszabadulni tőlük. Csak akkor mikor mindenki - kivéve ők - köszöntek nekem.
- Helló Emma!- mondták unottan. Én sem mondtam volna másképp de azért kicsit rosszul esett. vissza ültem a helyemre és vártam hogy vége legyen az órának. Végig hallgattam a tanárnő uncsibeszédét majd mikor kicsöngettek mindenki tolongott kifelé az ebédlőbe. Egyedül ültem egy asztalnál mire oda jött hozzám az a lány aki az óra előtt rám mosolygott.
- Szia! Leülhetek?- kérdezte udavriasan. Ő volt az első aki megszólított.
- Helló! Persze csak nyugodtan.- válaszoltam. Úgy vettem észre hogy ő is egyedül van. Ettünk aztán még ott maradtunk hisz a szünet fél órás volt. Ő törte meg a csendet.
- Egyébként Sarah vagyok! Sarah Witney.- mutatkozott be. A következő negyed órában beszélgettünk minden féléről majd elmentünk Spanyol órára. Minden szünetben mesélt valamit mikor én hirtelen megkérdeztem.
- Kik azok akik ott hátul ülnek?- ahogy láttam meglepődött a kérdésre de belekezdett.
- A fiú Tom, a lány pedig Sandra. Nem tudunk sokat róluk mert nem beszédesek. Most komolyan mintha farkasok lennének és van egy falkájuk ami csak az övéké!- mondta majd megfordult hogy megglesse most mit csinálnak-Egybként nem járnak vagy ilyesmi csak együtt vannak.
- Értem!- mondtam majd az utolsó óra után kimentem. Kissy még mindig ott vol és várt engem. Sarah követet és meglepődve kérdezte.
- A tiéd?
- Igen a neve Kissy az én kis harcosom!- mondom mosolyogva és megsimogattam. Elköszöntem Sarah-tól mert ő kocsival volt majd hazafelé vettem az irány Kissy-vel.
2. rész- Hazafelé
Layla-val hazafelé vettük azt irányt. Úgy vártam már hogy meglássa az új házamat. Vagyis nem az én házam, de valamilyen szinten igen. Lesznek új barátaim a suliban? Jó lesz az új sulim? Igen jövő hónapban szeptember és a suli kezdete. Kissy az ölemben feküdt. Nagyon aranyos kutyus volt és már az első pillanatban megszerettem és ő is engem. A füle tövét vakargattam és csak a kocsi halk hangját lehetett hallani. Aztán Layla törte meg a csendet.
- Emma! Forks-ban fogunk lakni egy ideig míg nem kapok munkát Los Angeles-ben. Az egyik barátnőm kölcsön adta a házát 1 évig. Addig kijárhatod sulit- mondta és újra előre nézett. Bólintottam. Szóval csak ideiglenes barátaim lesznek... jobb a semminél bár azért nem szeretném őket kihasználni. Forks olvastam el a táblát. Elég rideg helység az biztos. Mindenki megbámulta a kocsit de Layla-t ez nem érdekelte. Láttam a sulit. Elég nagy volt és mikor Layla leparkolt nem is volt messze szóavl én inkább majd gyalog megyek suliba. Kinyitotam az ajtót mire Kissy kiugrott az ölemből. Pár pillanatig azt hittem hogy el fog szaladni de úgy néz ki hogy jól nevelt kutya. Miért is? Mert leült az ajtó előtt és engem várt olyan "mikor jössz már?" nézéssel. Sóhajtottam egyett és eleget adtam a kívánságának. A bejárati ajtó már nyitva volt. Szépen be volt minden rakva. Egy emeletes ház volt. A földszinten volt a konyha és a nappali. Az emeleten pedig 2 szoba és egy fürdő. Layla bevezetett az én szobámba ami a folyosó végén volt balra. Beléptem rajta és az első ami szemet szúrt nekem hogy Kissy már le is telepedett az ágy végében levő kosárkájában. Nem csodálkoztam hisz már 10 óra volt. Jesszus! Holnap suli! Gyorsan lefürödtem és bementem Layla szobájába.
- Jó éj!- köszöntem neki.
- Neked is! ludj szépeket!- mondta majd lekapcsolta a villanyt én pedig bementem az én szobámba. Lefeküdtem és hallattam Kissy szuszogását majd mély álomba zuhantam.
- Emma! Forks-ban fogunk lakni egy ideig míg nem kapok munkát Los Angeles-ben. Az egyik barátnőm kölcsön adta a házát 1 évig. Addig kijárhatod sulit- mondta és újra előre nézett. Bólintottam. Szóval csak ideiglenes barátaim lesznek... jobb a semminél bár azért nem szeretném őket kihasználni. Forks olvastam el a táblát. Elég rideg helység az biztos. Mindenki megbámulta a kocsit de Layla-t ez nem érdekelte. Láttam a sulit. Elég nagy volt és mikor Layla leparkolt nem is volt messze szóavl én inkább majd gyalog megyek suliba. Kinyitotam az ajtót mire Kissy kiugrott az ölemből. Pár pillanatig azt hittem hogy el fog szaladni de úgy néz ki hogy jól nevelt kutya. Miért is? Mert leült az ajtó előtt és engem várt olyan "mikor jössz már?" nézéssel. Sóhajtottam egyett és eleget adtam a kívánságának. A bejárati ajtó már nyitva volt. Szépen be volt minden rakva. Egy emeletes ház volt. A földszinten volt a konyha és a nappali. Az emeleten pedig 2 szoba és egy fürdő. Layla bevezetett az én szobámba ami a folyosó végén volt balra. Beléptem rajta és az első ami szemet szúrt nekem hogy Kissy már le is telepedett az ágy végében levő kosárkájában. Nem csodálkoztam hisz már 10 óra volt. Jesszus! Holnap suli! Gyorsan lefürödtem és bementem Layla szobájába.
- Jó éj!- köszöntem neki.
- Neked is! ludj szépeket!- mondta majd lekapcsolta a villanyt én pedig bementem az én szobámba. Lefeküdtem és hallattam Kissy szuszogását majd mély álomba zuhantam.
2009. július 29., szerda
1. rész- Kifelé az Árvaházból
Magamba roskadva leültem egy székre. Ma volt az utolsó nap hogy örökbe lehet fogadni a gyermekeket. Igen én egy Árvaházban voltam. A nevem Emma és mióta az eszemet tudom - vagyis 17 éve - itt vagyok. Lasan 8 óra és értem természetesen nem jön senki. Talán holnap! Mindig ezt mondom magamnak aztán a végén pedig esténként a szobámban egyedül sírok. Hossú kicsit göndör barna hajam van. Koromhoz képest elég érett vagyok. Nyeltem egyett. Sosem szabadulok ki innen csak ha 18 leszek, de most töltöttem be a 17 még. Pont 8-at ütött az óra mikor betoppant egy 20 év körüli nő. Neki is olyan haja volt mint nekem csak dúsabb. Mikor rá néztem és ő rám, mintha rükörbe néztem volna. Nem vettem levegőt pár másodpercig a csodálkozástól. Ő meg ki lehet? A nő is észrevette a hasonlóságot szerintem mert megdöbbent arcot vágott. Aztán az egyik nővér oda sietett hozzá. Valamiről vitatkoztak aztán az én "képmásom" mutatott a nővérnek egy papírt. Egy ideig nézte az a kis fehér lapot a nővér aztán rám mutatott. A nőnek felcsillant a szeme és hozzám sietett. Ki lihegte magát aztán megszólalt.
- Az én nevem Layla! Há Istennek hogy megtaláltalak Emma! Én a nővéred vagy!- mondta ünnepélyesen. Akartam válaszolni de nem jött ki hang a torkomon.
- Tessék? Nekem van egy nővérem? És te vagy az? És én mért nem tudtam hogy van egy nővérem?- tettem fel gyorsan a sok-sok kérdést.
- Igen van nővéred! Igen én vagy az! Azért nem mert anyuék azt mondták az igazgatónak hogy nem tudódhat ki!- mondta halkabban-Anyu és Apu már meghaltak... Autóbalesetben! De ha még ma haza akarunk érni akkor sietnünk kell!- mutatott a karórájára. Fel álltam és illedelmesen elköszöntem mindenkitől. Ahogy most láttam napfényben a ruháját azt vettem észre hogy eléggé jól öltözött sőt. A ruháit mintha egy francia tervező csinálta volna. Mikor a kocsijához értünk el állt a szavam. Egy piros Mercedes állt a parkolóhelyen. Kérdőn tekintettem rá és a kocsira. Ő csak vállat vont. Beszálltunk és hátul hallottam valamit. Csaholást és vakkantást. Hátra pillantottam és két édes kutyát láttam meg. Az egy egy Border Collie a másik pedig egy Akita Inu.
- Kissy a tiéd!- mondta a nővérem-A Border Collie!- mondta rátekintve kérdő arcomra. Haza felé vettük az irányt. Haza. Egy új szó ami szépen csengett és mintha édes is lett volna a számban mikor kiejtem.
- Az én nevem Layla! Há Istennek hogy megtaláltalak Emma! Én a nővéred vagy!- mondta ünnepélyesen. Akartam válaszolni de nem jött ki hang a torkomon.
- Tessék? Nekem van egy nővérem? És te vagy az? És én mért nem tudtam hogy van egy nővérem?- tettem fel gyorsan a sok-sok kérdést.
- Igen van nővéred! Igen én vagy az! Azért nem mert anyuék azt mondták az igazgatónak hogy nem tudódhat ki!- mondta halkabban-Anyu és Apu már meghaltak... Autóbalesetben! De ha még ma haza akarunk érni akkor sietnünk kell!- mutatott a karórájára. Fel álltam és illedelmesen elköszöntem mindenkitől. Ahogy most láttam napfényben a ruháját azt vettem észre hogy eléggé jól öltözött sőt. A ruháit mintha egy francia tervező csinálta volna. Mikor a kocsijához értünk el állt a szavam. Egy piros Mercedes állt a parkolóhelyen. Kérdőn tekintettem rá és a kocsira. Ő csak vállat vont. Beszálltunk és hátul hallottam valamit. Csaholást és vakkantást. Hátra pillantottam és két édes kutyát láttam meg. Az egy egy Border Collie a másik pedig egy Akita Inu.
- Kissy a tiéd!- mondta a nővérem-A Border Collie!- mondta rátekintve kérdő arcomra. Haza felé vettük az irányt. Haza. Egy új szó ami szépen csengett és mintha édes is lett volna a számban mikor kiejtem.
A Történet
Rólam egy 17 éves lányról és életemről szól a történet, úgymond én nem vagyok mindennapi. Szüleim, élnek, de Árvaházban nőttem fel. Egy nap nővérem megtalált és hazavitt. Ám mikor hazamentünk történt velem pár dolog ami örökre megváltoztatta az életem. Szereztem sok barátot és néha ellenségeskedtem egy lánnyal, és ő velem de mindig kibékülünk =). Voltam boldog és szomorú is. De ha elolvasod a történetem akkor nem tudod majd abbahagyni egészen a végéig! Jó olasást kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
