1. rész- Kifelé az Árvaházból

Magamba roskadva leültem egy székre. Ma volt az utolsó nap hogy örökbe lehet fogadni a gyermekeket. Igen én egy Árvaházban voltam. A nevem Emma és mióta az eszemet tudom - vagyis 17 éve - itt vagyok. Lasan 8 óra és értem természetesen nem jön senki. Talán holnap! Mindig ezt mondom magamnak aztán a végén pedig esténként a szobámban egyedül sírok. Hossú kicsit göndör barna hajam van. Koromhoz képest elég érett vagyok. Nyeltem egyett. Sosem szabadulok ki innen csak ha 18 leszek, de most töltöttem be a 17 még. Pont 8-at ütött az óra mikor betoppant egy 20 év körüli nő. Neki is olyan haja volt mint nekem csak dúsabb. Mikor rá néztem és ő rám, mintha rükörbe néztem volna. Nem vettem levegőt pár másodpercig a csodálkozástól. Ő meg ki lehet? A nő is észrevette a hasonlóságot szerintem mert megdöbbent arcot vágott. Aztán az egyik nővér oda sietett hozzá. Valamiről vitatkoztak aztán az én "képmásom" mutatott a nővérnek egy papírt. Egy ideig nézte az a kis fehér lapot a nővér aztán rám mutatott. A nőnek felcsillant a szeme és hozzám sietett. Ki lihegte magát aztán megszólalt.
- Az én nevem Layla! Há Istennek hogy megtaláltalak Emma! Én a nővéred vagy!- mondta ünnepélyesen. Akartam válaszolni de nem jött ki hang a torkomon.
- Tessék? Nekem van egy nővérem? És te vagy az? És én mért nem tudtam hogy van egy nővérem?- tettem fel gyorsan a sok-sok kérdést.
- Igen van nővéred! Igen én vagy az! Azért nem mert anyuék azt mondták az igazgatónak hogy nem tudódhat ki!- mondta halkabban-Anyu és Apu már meghaltak... Autóbalesetben! De ha még ma haza akarunk érni akkor sietnünk kell!- mutatott a karórájára. Fel álltam és illedelmesen elköszöntem mindenkitől. Ahogy most láttam napfényben a ruháját azt vettem észre hogy eléggé jól öltözött sőt. A ruháit mintha egy francia tervező csinálta volna. Mikor a kocsijához értünk el állt a szavam. Egy piros Mercedes állt a parkolóhelyen. Kérdőn tekintettem rá és a kocsira. Ő csak vállat vont. Beszálltunk és hátul hallottam valamit. Csaholást és vakkantást. Hátra pillantottam és két édes kutyát láttam meg. Az egy egy Border Collie a másik pedig egy Akita Inu.
- Kissy a tiéd!- mondta a nővérem-A Border Collie!- mondta rátekintve kérdő arcomra. Haza felé vettük az irányt. Haza. Egy új szó ami szépen csengett és mintha édes is lett volna a számban mikor kiejtem.